A Föld szárazföldi részének szinte egészét szerves anyagok borítják: növények, állatok és maga az ember. Az élet természetes folyamataként ezek a szerves anyagok folyamatosan termelődnek, mivel külső energiák (pl. a nap energiája) bekerülnek a rendszerbe. Elsősorban önmaguk fenntartásáért kerülnek felhasználásra, táplálékként, tápanyagként és nyersanyagként, azonban egy kis (és egyre növekvő) részük energiaforrásként hasznosul.

A legelterjedtebb és legismertebb fajtája a tűzifa. A fa, mint égetésével energiát adó alapanyag ésszerű, fenntartható felhasználásával tekinthető megújulónak. Amennyiben tudatos erdőgazdálkodás folyik mögötte, vagyis kitermel az erdő, vagy ültet az ember éppannyi hozamú fát, amennyit ki is vág, úgy állandónak tekinthető a körforgás.

Felhasználhatóak egyes lazább, nagyobb nedvességtartalmú növényi, vagy állati eredetű szerves anyagok is biológiai gázosítás által, valamint egyre terjed a magas cukor, keményítő, cellulóz, vagy olajtartalmú növényekből a bioetanol és a biodízel előállítása. Ezek méltó alternatívái lehetnek a földgáz, illetve kőolaj alapú megfelelőiknek, főként, ha mezőgazdasági és állatgazdálkodási melléktermékekből állítják elő, vagy legalábbis önfenntartó gazdálkodás keretében.