• A kosarad üres.

alapanyagok: 

50% pamut, 50% poliészter, festékek, vegyszerek

A pamut alapanyaga a gyapotnövény. Ez a növény viszonylag sok helyen megterem bizonyos szélességi fokokon, így feltételezhetjük, hogy Indiában gyártott ruhadarabunk ezen alapanyaga helybéli. A gyapotnövény egyes betegségekre, illetve kártevőkre nagyon érzékeny. Ezekkel szemben jórészt vegyszeres permetezéssel védekeznek (kivéve az organikus gazdálkodásokban, ahol a biopamut készül), amely máris egy környezetet terhelő faktor. A gyapottermesztés és betakarítás nyilván megélhetést nyújt számos harmadik világban élő embernek, de figyelembe kell vennünk a munkakörülményeiket és a nyomott árak miatt (ld. fair trade) erősen korlátozott életkörülményeiket.

 

A poliészter a műanyagok egy fajtája. Bonyolult eljárással és számtalan összetevővel készül, fő alapanyaga kőolaj és földgáz. Pulóverünk felerészben tehát a föld alatti olaj és gázmezőkből indult útjára, a fúrótornyon át finomítóba, majd vegyi üzemek során át került alapanyagként a textilgyárba, ahol a pamuttal együtt feldolgozták. Ezeknek a gyáraknak a felépítése és üzemeltetése őrületes ökológiai lábnyommal bír.

 

előállítás:

Ahhoz, hogy a kevert pamut-poliészter szálak megfelelő színűek és finomságúak legyenek, további vegyszerek sorával kezelik őket. A szálakat aztán összeszövik, mintákkal látják el, vagy az egészet ismét átfestik – zömében szintén vegyszereket használva. Mindezt ismét egy üzemben végzik, amelyben a gyártási folyamathoz és magához a működtetéshez is természetesen rengeteg erőforrást használnak fel. A biopamut alapanyagú termékek esetében rendszerint környezetkímélő, természetes alapanyagú festéket is használnak, de attól még a gyártás környezetre gyakorolt hatása megmarad. A közel kész terméket aztán még néhány vegyszerrel átmossák, hogy kevésbé gyűrődő, ellenálló, vagy vízlepergető legyen.

 

Az alapanyagok és a folyamat öko-lábnyomán túl a leírt gyártási folyamat során egy tucat olyan bizonyítottan rákkeltő anyag kerül felhasználásra, amelyek szintén bizonyítottan, kellő ellenőrzés és szankció (de legfőképpen emberi felelőtlenség) híján a szennyvizekbe, majd élővizekbe és a földbe kerülnek. Egy részük pedig közvetlenül a gyárban dolgozók szervezetébe.

 

logisztika:

Pulóverünk többezer testvérével együtt kartonokba kerül (alapanyaga ideálisan újrahasznosított papír), majd kamionnal, vasúton és hajóval utazik jópár hetet, raktárakban, kikötőkben meg-megpihenve és végül eljut az üzletbe. Ennek az infrastruktúrának a léte és üzemeltetése szintén egy komoly darabja, egyik ujja a globális ökológiai lábnyomnak.

 

használat, feldolgozás:

Noha pulóverünk használata közben nincs értékelhető környezetszennyezése, de ha egy más, pl. használati tárgyat vizsgálnánk, akkor a termék ezen életciklusában is szennyezne, pl. a fűnyírógép, vagy a nyomtató esetében ez egyértelmű.

 

utóélet:

Ideálisan elhordtuk a ruhát, már bojtos, szakadt. Sokszor azonban előbb megunjuk, kimegy a divatból, vagy egyszerűen alig használva a szekrényből egyenesen kikerül a ruhatárunkból. Dícséretes, ha ezekben az esetekben további sorsáról (már csak az eddig taglalt környezetszennyezés miatt is) gondoskodunk, azaz eladjuk, vagy továbbadományozzuk. Egyszer azonban hasznos életútja végére ér, szeméttelepre kerül.

 

Ezeket a textíliákat kis mértékben hasznosítják újra, így jellemzően a hulladékfeldolgozás szennyezését megalapozottan számolhatjuk hozzá pulóverünk ökológiai lábnyomához.

Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá